A novial
A melléknévképzők
Míg melléknevekből az -i végződés -e, -o, -a vagy -um végződésre való cserélésével – vö. A természetes nem fejezet – ugyanolyan jelentésű főnevet képezhetünk, addig nincs közvetlen (egyszerű végződéscserével történő) mód melléknevek képzésére más szófajba tartozó szavakból1. Erre a célra az alábbi képzők egyikét kell használnunk.
A legáltalánosabb képző az -al (-ali). Ez jól ismert abból a sok latin és újlatin melléknévből, melyek bekerültek a legtöbb civilizált nyelvbe. Ezek a novialban szabályosan képzett melléknevekként használatosak: natural, universal, national, verbal, kordial (< kordie ‘szív’), material, formal, traditional stb. Az -al előtt a főnév végződése kiesik (vö. még bestie > bestial) az -u kivételével: a sexu szóból sexual lesz, ugyanígy képződik a manual s í. t. Ezt a képzésmódot minden szóra kiterjesztjük, még azokra is, amelyekből ezzel a végződéssel nem képződnek melléknevek az etnikus nyelvekben: gasal ‘gáz-, gázzal kapcsolatos’, patral ‘apai, atyai’, populal ‘népi, nép-’, homal ‘ember-, emberrel kapcsolatos’ (megkülönböztetendő a human ‘emberséges’ szótól) – a homonal és homanal alakokról l. a természetes nemről szóló részt (fratronal, fratranal példa).
Az -an latin eredetű, és megtalálható az újlatin, ill. más nyelvek sok szavában. Lakosnevet képez, vagy egy csoporthoz, osztályhoz, párthoz tartozást fejez ki: Roman (Romani, -e, -o, -a) ‘római’2, Italian ‘olasz’, Amerikan ‘amerikai’, urban ‘városi’, akademian ‘akadémiai, akadémikus’, senatan ‘szenátusi’, vilajan ‘falusi’, partisan ‘pártos, részrehajló; párt híve’, leftano ‘baloldali (párthoz tartozó)’. Továbbá az alábbi alkalmas eszperantó–ido képzések: samlandane ‘honfitárs’, samreligionano ‘hittestvér’, sampartisane ‘párttárs’, samideane ‘eszmetárs’; valamint altrilandano ‘más országbeli férfi’ stb.
A Roman beleso kifejezés kétféleképpen értelmezhető: (1) ‘Róma szépsége’, ekkor az o hangsúlyos; (2) ‘római szépség’, ekkor az a-t hangsúlyozzuk; ez utóbbi esetben, vagyis amikor az -an melléknév, biztosabb írásban a romani alakot használni, vö. alább az -osi képző.
A (francia, olasz eredetű) -atri megjelenésben vagy jellegben hasonlót jelöl; a magyar gyakorta a -szerű utótag felel meg neki: blankatri ‘fehéres’, bluatri ‘kékes’, metalatri ‘fémes, fémszerű’, parodiatri ‘paródiaszerű’ stb.
Az -ari (< ol. -ario, fr. -aire, m. -áris stb.) jelentése ‘valaminek megfelelő, valamihez illő’: reglari ‘szabályos, szabályszerű’ (< regle ‘szabály’), populari ‘népszerű’, revolutionari ‘forradalmi’, elementari ‘elemi’, ordinari ‘rendes, szokásos’, imaginari ‘képzeletbeli’ (az occidental is így).
Az -osi (-os) a lat. -osus, ol.-sp. -oso, fr. -eux, a. -ous, -ose, n. -ös, m. -ózus alapján birtoklást, rendelkezést fejez ki, különösen valamiben való bővelkedést: porosi ‘porózus, lyukacsos’, kurajosi ‘bátor’, danjerosi ‘veszélyes’, misteriosi ‘titokzatos, rejtélyes’, gratiosi ‘bájos, választékos; méltóságteljes’, pretiosi ‘értékes’, joyosi ‘vicces’, barbosi ‘szakállas’.
Ennél a képzőnél célszerű mindig kiírni az -i melléknévi végződést, ami egyébként az esetek többségében fakultatív. Ennek oka, hogy az -os végződés első pillantásra egy -o végű főnév többes számú alakjának tűnhetne. Beszédben ilyen tévedés nem lehetséges, mivel az eltérő hangsúly a két esetet megkülönbözteti.
Az -isi képző az -isim határozói alakjával együtt a tulajdonság nagyon nagy fokát, mértékét jelöli: grandisi ‘hatalmas, roppant, nagyon nagy’, grandisim ‘roppantul, igen nagyon’, belisi ‘gyönyörű, nagyon szép’, belisim ‘gyönyörűen, nagyon szépen’; varmisi ‘forró, nagyon meleg’. Ezt a képző természetesen az ol. -issimo-ból lett átvéve a novialban határozói végződésnek értelmezett -m elhagyásával. Megfontoltan használjuk, ne olyan gyakran, mint az eszperantóban az -ega-t, ezenkívül az -is- képzős melléknevekből nem jó -o, ill. -a végű főneveket alkotni, minthogy az -isa egy igeképző! Így ennek a képzőnek a használatát a jelzői és a melléknévi állítmányi helyzetre kell korlátozni.
Néhány igékből melléknevet alkotó képzőt “melléknévi pótigenév”-nek is nevezhetnénk: némelyikük cselekvő, másuk szenvedő igenemű. Az első – cselekvő – csoportba a az -iv és az -as tartozik.
Az -iv (-ivi) természetből adódó cselekvést, valamire való képességet fejez ki (‘ami/aki tud ...-ni’)3: az instrukte ‘tanít, oktat’ szóból instruktiv(i) ‘tanulságos, tanító’ melléknevek képzünk. Továbbá sugestiv ‘szuggesztív’, atraktiv ‘vonzó’, preventiv ‘megelőző’, atentiv ‘figyelmes, gondos, vigyázó’ (< atente ‘vigyáz, figyel’), aktiv ‘aktív’, nutriv ‘tápláló’ (-um ‘táplálék’), helpiv ‘segítőkész, készséges’ stb.
A fr. -ace, ol. -ace, sp. -az képzőknek megfelelő -asi (-as) hajlamot, hajlandóságot jelöl: mordasi ‘csípős, metsző, harapós’, disputasi ‘civakodó, veszekedő’, vorasi ‘falánk’, kredasi ‘hiszékeny’, laborasi ‘szorgalmas’, atakasi ‘támadó’ stb.
Ez a képző használatos az occidentalban (-aci). Az eszperantóban és az idóban -ema van, amelyet a fr. aimer ‘szeret’ igét idézően kovácsoltak. Hajlamosak lehetnénk két képző felvételére: az -asi jelölné a rossz hajlamot (mint ahogy ez gyakran az etnikus nyelvekben megfigyelhető), míg az -emi a dicséretes vonzalmat, mint a laborem szóban (vö. nov. eme ‘cél’), de ezt nem merem javasolni. Írjuk ki az -asi végére az -i végződést, vö. az -osi képzőnél fentebb elmondottak.
A következőkben a szenvedő melléknévi pótigenevekkel ismerkedünk meg.
A -bli ‘-ható, -hető’ passzív lehetőséget fejez ki: lekte ‘olvas’ > lektebli ‘olvasható’, explika ‘megmagyaráz’ > explikabli ‘megmagyarázható’, audi ‘hall’ > audibli ‘hallható’, solu ‘old’ > solubli ‘oldható’ – vagyis a képző előtt megmarad az ige tőmagánhangzója. Minthogy néhány ige tárgyasan és tárgyatlanul is használható, a chanjivi ‘változó = ami változhat’ és a chanjabli ‘változtatható = amit lehet változtatni’ alakok egyaránt képezhetők.
Az eszperantóban -ebla van, az occidentalban pedig -bil. Ez utóbbihoz sajátos szabályok tartoznak, amelyek a hangsúlyra és a képző előtti magán-, ill. mássalhangzóra vonatkoznak: leer > leibil ‘olvasható’, vider > visibil ‘látható’, creder > cresibil (?) ‘hihető’. Amint ezek a példák mutatják, még ezek a bonyolult szabályok sem teszik lehetővé minden egyes esetben teljesen “természetes” melléknév képzését, ami éppen ezen szabályok igazolása lenne. Ennél sokkal jobb, ha egyetlen, egységes szabályunk van, még ha olyan szavakat is kapunk, mint a vidabli ‘látható’ a visibli helyett.
Az -endi ‘-andó, -endő; amit/akit meg kell ...-ni’ és -indi ‘amit/akit érdemes ...-ni, -ra/re méltó’ képzők a latin gerundiumon alapulnak: libre lektendi por examine non es omnitem libre lektindi ‘a vizsgára elolvasandó könyveket nem mindig érdemes elolvasni’; amindi ‘szeretetre méltó’, admirindi ‘csodálatra méltó’; me have nulum skriptendi ‘nincs semmi, amit meg kellene írnom’; vidindum ‘látnivaló’. Ezen képzők előtt az -u és -i igevégződések megmaradnak: soluendi, soluindi, expediendi, expediindi, de az -a és az -e tőhangzók kiesnek.
A fordító lábjegyzetei
1 A reformált novial táblázata szerint egyes elöljárószavakból – főként az irányjelölőkből – mégis lehet -i hozzáadásával melléknevet képezni, vö. Javított novial, 5. § Elöljárószavak.
2 A Novial Lexikeben a romane főnév ‘regény’ jelentésben (is) szerepel.
2 A novial reform szerint az -iv(i) képző alakja -tiv(i) az -a, -i, -u végű igék után (az -ion képzőhöz hasonlóan), vö. Javított novial, 3. § Utóképzők.
