Novial

A főnévképzők

A főnevek képzése igékből, valamint az igéké a főnevekből sok vitára adott okot az interlingvisták között, különösen egyrészt Couturat, másrészt az eszperantó rendszer védelmezői, de Saussure és Aymonier között. A vita füstjének nagy részét meg lehetett volna azonban spórolni, ha nem állt volna elő az a furcsa helyzet, hogy mindkét oldal egyetértett egy magától értetődőnek tekintett pontban, nevezetesen, hogy minden főnévnek a Zamenhof elhatározta módon szükségképpen -o-ra kell végződnie, tekintet nélkül arra, hogy igéből lettek-e képezve, avagy sem. Innen eredt minden nehézségük, és a sors iróniáján túlmenően ez az egyetlen közös pontjuk volt valóban az az ok, amiért olyan alapvetően nem értettek egyet. Amint látni fogjuk, néhány fő problémájuk azonnal megoldódik, amint feladjuk ezt a dogmát, és megengedjük, hogy a főneveknek más végződésük is legyen. De ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk mindenféle megkülönböztető végződést, mindössze azt, hogy ezeknek nem szófajokat kellene jelölniük, hanem valódi képzőként kellene működniük.

Az első ezen novial végződések közül ugyanaz, mint az eszperantóban és az idóban, nevezetesen az -o. De ez a mi rendszerünkben arra szolgál, hogy olyan főneveket jelöljön, amelyeket közvetlenül egy igéből képeztünk, vagy közvetlenül egy igével kapcsolatosak, és jelentésük a megfelelő ige által jelölt egyszerű cselekvés vagy állapot (nexusfőnevek, m. igei főnevek). E végződés ilyen szerepe nem teljesen a priori, minthogy megtalálható az olaszban és a spanyolban olyan igei főneveknél, amelyek az -are, -ar végződésű igeosztályhoz kapcsolódnak, pl. ol. uso, gusto, voto, guasto, bacio, bagno stb. az usare stb. igék mellett.

A legegyszerűbb eset, amikor csak egy főnevünk van, nevezetesen az -o-ra végződő igei főnév. A legtöbb angol megfelelő nem különbözik a szótári igealaktól, míg a magyarban általában az -ás/-és képzős főnevek vonhatók ide.

Az ige végződhet -a-ra, ennek megfelelően a/o típusú szavak keletkeznek: sonja ‘álmodik’ ~ sonjo ‘álmodás’; basia/o ‘csókol/ás’, marcha/o ‘jár/ás’, promena/o ‘sétál/ás’, komensa/o ‘kezd/és’, plora/o ‘sír/ás’, pena/o ‘fáradozik/-ás’, odora/o ‘szagol/ás’, aranja/o ‘elrendez/és’, kalkula/o ‘számít/ás’, desira/o ‘vágyik/vágy’, riska/o ‘kockáztat/ás’, espera/o ‘reménykedik/-és’, klosa/o ‘(be)zár/ás’, revela/o ‘feltár/ás’, duta/o ‘kételkedik/-és’, judika/o ‘ítélkezik/-és’, helpa/o ‘segít/ség’, fala/o ‘esik/-és’.

Vannak továbbá -e végű igék -o végű igei főnevekkel, azaz e/o típusú szavak: respekte ‘tisztel’ ~ respekto ‘tisztelet, tisztelés’; inspekte/o ‘megvizsgál/ás, vizsgálat’, reflekte/o ‘visszatükröz/és’, introdukte/o ‘bevezet/és’, sugeste/o ‘javasol/at’, diskuse/o ‘megvitat/ás’, opine/o ‘vél/ekedés’, atrakte/o ‘vonz/ás’, neglekte/o ‘elhanyagol/ás’.

Míg az eddig tárgyalt osztályokban az ige végmagánhangzója (-a, -e) kiesik az -o előtt, az -i és -u igevégződéseket meg kell tartanunk az -o végű főnevek képzésekor; így i/io és u/uo típusú szavakat kapunk: aboli ‘eltöröl’ ~ abolio ‘eltörlés’; demoli/io ‘lerombol/ás’, puni/io ‘(meg)büntet/és’, nutri/io ‘táplál/ás’, establi/io ‘megalapoz/ás’, defini/io ‘definiál/ás’, mari/io ‘(meg)házasodik/-ás’, expedi/io ‘útnak indít/ás, elküld/és’, suposi/io ‘feltételez/és’, komposi/io ‘összeállít/ás’, disposi/io ‘eloszt/ás, rendbe tesz / tétel’, edi/io ‘szerkeszt/és’, senti/io ‘érez/és’, veni/io ‘jön / jövés, jövetel’, dormi/io ‘alszik / alvás’.

Distribu ‘szétoszt’ ~ distribuo ‘szétosztás’; kontribu/uo ‘hozzájárul/ás’, konstitu/uo ‘alkot/ás, képez/és’, restitu/uo ‘helyreállít/ás’, substitu/uo ‘helyettesít/és’, evolu/uo ‘(ki)fejlesz/és’, revu/uo¹ ‘áttekint/és’, intervu/uo ‘megbeszél/és, interjúvol/ás’, solu/uo ‘megold/ás’, resolu/uo ‘meg-/felold/ás’, disolu/uo ‘felold/ás, szétoszlat/ás’, absolu/uo ‘feloldoz/ás’, polu/uo ‘(be)szennyez/és’, diminu/uo ‘kisebbít/és’, perseku/uo ‘üldöz/és’, proseku/uo ‘beperel/és, üldöz/és’.

Némileg bonyolultabb a helyzet azokban az esetekben, amikor a kiindulási alap egy -e végű főnév, melyből -a végződéssel igét, majd az igéből a szokott módon -o-val igei főnevet képzünk. Ezek az e/a/o típusú szavak alkotják a legfontosabb osztályt a novialban, ezért nagyon sok példával kell illusztrálnunk.

Számos esetben a kiindulási főnév egy eszközt jelöl, az ige pedig az adott eszközzel végzett természetes tevékenységet, így brose ‘kefe’, brosa ‘kefél’, broso ‘kefélés’ (pl. “kefélésre szorul a kalapom”). Ugyanígy: texe ‘szövőszék’, texa ‘sző’, texo ‘szövés’, mile ‘malom’, mila ‘őröl’, milo ‘őrlés’, skrue ‘csavar’, skrua ‘csavaroz’, skruo ‘csavar(o)zás’, berse ‘bölcső’, bersa ‘ringat’, berso ‘ringatás’, klefe ‘kulcs’, klefa ‘(be)zár’, klefo ‘(be)zárás’, mesure ‘mérőrúd, -szalag’, mesura ‘mér’, mesuro ‘mérés’, katene ‘lánc’, venene ‘méreg’, parfume ‘parfüm’, spise ‘fűszer’, telefone ‘telefon’, kovre ‘takaró, fedő, fedél’, veste ‘ruha, öltözék’, violine ‘hegedű’ (-o ‘hegedülés, hegedűjáték’), flute ‘fuvola, furulya’, bisikle ‘kerékpár’.

További példák az e/a/o típusú szavakra: rule ‘tekercs, henger’, rula ‘(fel/össze)teker, gurít, görget’, rulo ‘(fel/ össze)tekerés, gurítás, görgetés’. Az első főnevet az ido szótárak rulilo, rulbloko, rulajo alakban hozzák – ezek kevéssé természetes szóalkotások. A rule (fr. rouleau) szót meg kell különböztetni a role (fr. rôle) ‘szerep’ szótól, annak ellenére, hogy etimológiailag ugyanazok.

Glue/a/o ‘ragasztó’; fume/a/o ‘füst / füstöl, dohányzik’; ombre/a/o ‘árnyék/ol’; grupe/a/o ‘csoport/osít’; folie ‘(fa)levél, lap’, folia ‘lapoz’, folio ‘lapozás’ (de lehet ‘fólió, ívrét, másodrét’ jelentésű könyvformátumot jelölő szakszó is); plase/a/o ‘hely/ez’; parte ‘rész’, parta ‘oszt’; drinke ‘ital / iszik’; kolore ‘szín/ez’ (kolorates = ‘színes(bőrű)ek’), forme ‘forma/-ál’, fabrike ‘gyár/t’; makule ‘(szenny)folt / foltot ejt, beszennyez’, limite ‘határ/ol, korlát/oz’, eforte ‘erőfeszítés / fárad(ozik), igyekszik’, karese ‘dédelget/és’, dekrete ‘elrendel / rendelkezés, rendelet’, argumente ‘érv/el’, komplimente ‘bók/ol’, note ‘jegyzet, hangjegy / (fel-/le)jegyez’, adrese ‘cím/ez’ (li letre es adresat a vu ‘a levél önnek van címezve’), honore ‘becsület, tisztelet / (meg)becsül, (meg)tisztel’, dolore ‘fájdalom / fájdalmaz érez, szenved’, questione ‘kérdés / kér(dez)’, funktione ‘feladat, funkció / működik’, date ‘dátum/oz, kelte/z’, motive ‘indíték, indok/ol’, pause ‘szünet/el, szünetet tart’, nombre ‘szám/lál, megszámol’, nome ‘név / nevez, hív’, plante ‘növény / (el)ültet’.

Kante ‘ének’, kanta ‘énekel’, kanto ‘éneklés’, danse/a/o ‘tánc/ol’, konsilie ‘tanács/ol’, kritike ‘kritika / kritizál’. Rakonte ‘elbeszélés, történet, mese’: li rakonte perdad kelkum in li rakonto ‘a történet elveszett a mesélés közben’.

Vote ‘szavazat’: in li voto (kand on vota) ‘a szavazás közben (mialatt szavaznak)’, li presidente have du votes ‘az elnöknek két szavazata van’. Kopie ‘másolat’, kopia ‘másol’, kopio ‘másolás’.

Nive ‘hó’, niva ‘havazik’, nivo ‘havazás, hóesés’; hasonlóképpen grele/a/o ‘jégeső’, pluve/a/o ‘eső’.

Sange ‘vér’, sanga ‘vérzik’, sango ‘vérzés’; spute/a/o ‘köpés, köpet’, sudore/a/o ‘verejték, izzadtság’, urine/a/o ‘vizelet’. Gute ‘csepp’, guta ‘csöpög, szivárog’, guto ‘csöpögés, szivárgás’; milke ‘tej’, milka ‘(meg)fej’, milko ‘fejés’.

Nincs ellentmondás az e/a/o végződéshármas fenti, nem személyekre értett használata és a között, hogy az e/o/a váltakozás élőlények esetén a közös nemű, a hímnemű, illetve a nőnemű alakokat jelöli, minthogy e két szócsoport a jelentésénél fogva elkülönül, és nincs alapja annak, hogy -a végű igékből közvetlenül, végződéscserével élőlényeket jelentő szót képezzünk². Talán akkor látjuk a legpontosabban a különbséget, ha egy és ugyanaz a tő az etnikus nyelvekben kétféleképpen használható: a -grafe végű szavak személyt jelentenek, ha nincs megfelelő készülék vagy eszköz: geografe ‘geográfus’, etnografe ‘etnográfus’ (-o vagy -a végződéssel, ha a nemet jelölni akarjuk). De ha van ilyen nevű készülék, akkor a szó a nem személyt jelöl: telegrafe ‘telegráf’, telegrafa ‘táviratozik’, telegrafo ‘táviratozás’, és természetesen a telegrafere (-o, -a) vagy telegrafiste (-o, -a) jelenti a ‘távírász’-t. Mindkét esetben az -ia képzős származékok használatosak a megfelelő tudomány vagy művészet megnevezésére: geografia ‘geográfia’, telegrafia ‘távírás’. (De a fenti definíció nem minden esetben segít ki minket: stenografa ‘gyorsírással ír’, stenografo ‘gyorsírás [a tevékenység]’, stenografere v. stenografiste ‘gyorsíró’; a biografa³ és ortografa hasonlóképpen ‘életrajzot ír’, ill. ‘helyesen ír’ jelentésű. A bibliografia, -iiste szavak mellett úgy tűnik, nincs szükség -grafe, ill. -grafa végű alakokra; az autografi ‘saját kezű’ melléknévhez autografum ‘saját kezű írás’ főnév tartozik.)

Nincs megengedve igék képzése főnevekből úgy, hogy a főnévvégződést egyszerűen -a-ra cseréljük, kivéve, ha a legcsekélyebb kétség sem merülhet fel az így kapott ige jelentését illetően. Egy olyan nyelvben, mely azt tűzi ki célul, hogy a legkülönfélébb anyanyelvi szokásokkal rendelkező személyek is könnyedén megértsék, el kell kerülni az etnikus nyelvek mindazon idiomatizmusait, amelyek a főnévből képzett igéknél jelentkeznek. Ezért csak a fent felsorolt magától értetődő képzéseket szabad megengedni, és tartózkodnunk kell az olyanoktól, mint: a. to stone (1) ‘megkövez’, (2) ‘kimagoz’, vagy a. to wing (1) ‘szárnyat ad, szárnnyal ellát’, (2) ‘szárnyán megsebesít’; vö. még n. Kalb ‘borjú’ > kalben ‘borjadzik’, de Ochse ‘ökör’ > ochsen ‘magol, biflázik’. Amikor a jelentés világosan ‘valamivel ellát’, az -isa képző használandó (vö. Az igeképzők), így armisa ‘felfegyverez’. (Ha a brosa stb. analógiájára arma-t mondanánk, akkor inkább ‘fegyvert használni vki ellen’ jelentésű lenne.). A krone ‘korona’ szóból képzett kronisa így megfelelőnek tűnik ‘koronáz’ jelentésben (ebből kroniso ‘koronázás’), de el kell ismerni, hogy a ‘koronával ellát’ kifejezés nem teljesen kielégítő leírása a koronázásnak, valamint a krona ‘koronáz’ ige a krono ‘koronázás’ igei főnévvel kevésbé problémás a mi rendszerünkben, mint az idóban⁴. Mindenesetre a rendszer nem engedi meg az -a végződéssel történő igeképzést embert jelentő szavakból, már csak azért is, mert ezeknél az -a a nőnem jele; ezért *rega ‘(királyként) uralkodik’ ige nem létezik.

Azt állítom, hogy ez a rendszer világosabb is és természetesebb is, mint az eszperantóé vagy az idóé. Couturat érezte, hogy pontosításra szorul az a kötetlen és egyszerű módszer, amellyel az eszperantó főneveket képez az igékből, és fordítva. Emiatt kigondolt egy sorozat új képzőt, némelyiküket létező nyelvekből véve át, valamint szigorú szabályokkal korlátozta a “közvetlen képzés” (azaz a képző nélküli, egyszerű végződéscserés szóalkotás) területét. De nem látta világosan, hogy a képzőkészlete nem elég nagy ahhoz, hogy megfeleljen az emberi élet és beszéd végtelen változatosságának, valamint néhány képzése nehézkes és nem természetes. Minthogy rendszerében a ‘kulcs’-nak és a ‘zárás’-nak mint cselekvésnek a kapcsolata nem fejezhető ki közvetlen képzéssel, egyszer (az első kiadásban) az ido klefar ‘zár’ igét kellett felvennie, melyből származott a klefo ‘zárás’ és a klefilo ‘kulcs’, másszor (a további kiadásokban) a klefo ‘kulcs’ szóból kiindulni, és a klefagar ‘zár’, klefago ‘zárás’ szavakat képeznie. Sok esetben teljesen önkényes az, hogy az igéből vagy az eszköz nevéből kell-e kiindulni, és az idisták nehezen idézik fel, hogy a ‘kefe’ jelentésnek broso vagy brosilo szó felel-e meg, illetve a ‘kefél’-t brosagar vagy brosar ige jelenti-e. Az ido -agar képző pontatlannak tetszik sok szóban (martelagar ‘kalapácsol’ mint tárgyas ige), másrészről az -izar ‘valamivel ellát’ használata gyakran hibásnak tűnik: ombrizar ‘beárnyékol, árnyékot vet’, motivizar ‘indokol vmit’. A ido nomo ‘név’ szóból rendben képezhető a nomizar ige fr. donner un nom à ‘nevet ad vkinek/vmnek; elnevez’ jelentésben, de ha az ido nomar ige fr. dire le nom de quelqu’un ‘vki nevét mondja; (meg)nevez’ jelentésűként lett definiálva, akkor hibásnak tűnik az egyszerű ido nomo ‘név’ szó léte, hiszen a név és a megnevezés mint cselekvés nem ugyanaz. Az ido -ifar képző szintén furcsán használatos, mivel a sangifar ‘vérzik’ szóban lévő előfordulása nem egyenértékű a panifar ‘kenyeret készít’ igében lévővel. Idóul írva az ember állandóan azzal a kérdéssel szembesül, hogy: logikailag helytálló-e, ha közvetlen képzést használok, vagy képzőt kell használnom, és melyiket? Skribo, skriburo, skribajo; vundo, vunduro; rezulto, rezultajo; impedo, impedivo, impedilo; edito, edituro, editado; grupar, grupifar, grupigar, grupizar ...; melyik legyen? A ‘malom’ szóra az ido szótárak muelilo, mueleyo, muelerio, mueldomo alakokat adnak: a kiindulópont a muelar ‘őröl’ ige. Az ido lakto ‘tej’ főnév mellett igeként egy másik, németből átvett tövet találunk: melkar ‘fej’.

De ha az ido szabályai túl szigorúak, akkor az eszperantóé kétségtelenül túl lazák, minthogy minden főnév esetén lehetővé teszik, hogy a jelentésre való tekintet nélkül igét képezzünk belőlük – és fordítva – egyszerű végződéscserével. Így minden író az anyanyelve gyakorlatát vagy egyéni szeszélyét követheti. Továbbá, ha a krono ‘korona’ szóból kroni ‘koronáz’ igét képzünk, akkor hogyan kell visszaadni a ‘koronázás’ igei főnevet? Az admiro ‘rajongás’ és száz más példa alapján erre a krono lenne a jelölt, de természetesen egy és ugyanazon szóalak nem lehet egyszerre ‘korona’ és ‘koronázás’ jelentésű. Így hát az eszperantisták a kronado alakot használják, annak ellenére, hogy az -ad- képző másutt ismételt vagy tartós tevékenységet jelöl: a kronado-nak így ismételt vagy tartós koronázást kellene jelentenie. Ellenben, ha az -ad- igei főneveket képezhet anélkül, hogy gyakorításra utalna, akkor a kronado helyes ‘koronázás’ értelemben, de ez esetben nélkülözzük a gyakorító képzőt. Az eszperantó teoretikusok megengedik az -ad- használatát mindkét jelentésben, de ha a kronado áll ‘koronázás’ értelemben, akkor elkerülhetetlennek tűnik, hogy megengedjük a kronadado használatát mint ‘ismételt koronázás; koronázgatás’ annak alapján, hogy ez úgy viszonyul a kronado-hoz, mint a pafado ‘lövöldözés’ a pafo ‘lövés’ szóhoz. Ellentétesnek tűnik Zamenhof eredeti gyakorlatával megengedni az -ad- kétféle értelmét. Annyi bizonyos, hogy mindezen dilemmákat elkerüljük, ha nem követeljük meg, hogy minden főnév -o-ra végződjék.

Az -eso képző használatos elvont főnevek (avagy az én terminológiám szerint predikatív nexusszavak) melléknevekből való képzésére, mivel Couturat-nak igaza van: a jóság valóban annyi, mint ‘vki jó volta’. Ez az eso tehát az es létigéhez tartozó igei főnév, de felfogható a fr. richesse ‘gazdagság’, faiblesse ‘gyengeség’ stb. szavakban található képző reflexének is. Így richeso ‘gazdagság’, febleso ‘gyengeség’, vereso ‘igazság’, utileso ‘hasznosság’, blindeso ‘vakság’ stb. Figyeljük meg, hogy az etnikus nyelvekben ezek a szavak gyakran konkrét jelentést is kapnak: ezt azonban nem szabad követnünk, és a verum ‘igazság mint igaz dolog’, ill. vereso ‘igazság mint vmi igaz volta’ szavakat meg kell különböztetnünk, l. A semlegesnem. Az -eso képző a szenvedő melléknévi igenévhez járulhat: li venkateso de Napoleon da Wellington = li venko de Wellington super Napoleon (‘legyőzetés, vereség’ – ‘győzelem’).

Ahol egy képző elegendő, ott az occidentalban több is van: altess, veritá, libertá, longore, maladie, coquetterie. Nincs rájuk szabály, de nem is adható az alábbi kivételével: először tanulj meg egy pár etnikus nyelvet, akkor belőlük tudni fogod, hogy melyiket használd. És a tanuló még ekkor is tétovázhat, mivel a fr. longueur ‘hosszúság’ alaknak (amely az occ. longore előzménye) az ol. lunghezza felel meg, ugyanazzal a képzővel, amely az occ. altess-ben is van. Vagy az occidental minden használója szabadon dönthet minden egyes konkrét esetben, hogy melyik végződés tetszik neki a legjobban?

Az egyszerű -o végződés nem az egyetlen szükséges toldalék, ami a nemzetközi segédnyelvünkben igékből történő főnévképzésre használatos. Egy másik, nemzetközi szavakban nagyon gyakran előforduló képző az, amely az a. opin-ion, admir-at-ion, defin-it-ion, sol-ut-ion (vö. m. defin-íc-ió, szol-úc-ió) szavakban található. Azért, hogy a civilizált világban leginkább ismert alakokat nyerjük, a novialban az a szabály, hogy az -IONE (m. -ió) képző az alábbi alakokat veszi fel:

• -e végű igék esetén -ione,
• -a végű igék esetén -atione,
• -i végű igék esetén -itione, ill.
• -u végű igék esetén -utione.

Ezt a szabályt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az -ione képzőt az igék szenvedő melléknévi igenevéhez adjuk, kivéve az -e végű igék esetén, ahol az -ione az -e végződés helyébe lép. Példák: opine : opinione; diskuse : diskusione; satisfakte : satisfaktione; forma : formatione; isola : isolatione; expedi : expeditione; puni : punitione; evolu : evolutione; diminu : diminutione.

Ami az -ione képzős szavak jelentését illeti, az -o végződéssel ellentétben nem egyszerűen az ige által kifejezett cselekvést jelenti, hanem részint (az egészében tekintett) eredményt, ill. az eredményül előállt állapotot, részint pedig a módot, eljárást, amely szerint valami történt: komunikatione, ilustratione, institutione, fortifikatione, explikatione, opinione, edukatione, rekreatione, modifikatione, konstruktione, inventione stb. Li letres es in lon posesione ‘a levelek az ő birtokában vannak’: itt nem lenne természetes poseso ‘birtoklás’-t használni. Lo okupad se longitem per li soluo del probleme e finalim trovad li korekte solutione. Különbség tehető az expedio ‘elküldés’ és az expeditione ‘expedíció’, a dediko ‘dedikálás, ajánlás’ és a dedikatione ‘dedikáció, ajánlás’ között (vagyis a dedikatione azon szavakat jelenti, amelyekkel a li dediko-t kifejezik).

After multi-yari kolekto (kolektado) lo have nun belisi kolektione de piktures. After pluri definios lo finalim arivad al sekuenti definitione. Aditione, subtraktione, multiplikatione, divisione jelöli a négy alapműveletet; míg az adio az összeadás mint cselekvés.

Néha a nemzetközi használatban az -ione végű szavak olyan sajátos jelentést kaptak, amelyet nem mindig egyszerű meghatározni, de amely sokkal összetettebb, mint az -o végződéshez kapcsolódó egyszerű jelentés: per li siviliso de barbares on ofte dona a les nur li mali partes del sivilisatione. Úgy mondjuk: ‘elégtételt ad’, ami novialul dona satisfaktione: nem lenne természetes dona satisfakto fordulattal élni, mivel nincs valódi jelentése annak a kijelentésnek, hogy ‘eleget tevést (mint cselekvést) adni’. Vö. polutione és koruptione, de poluo és korupto; konvikto az a cselekvés, amikor a konviktione-t kifejtjük más valakinek. Míg lekto ‘olvasás’ (me lekte ‘olvasok’), addig a lektione ‘lecke, előadás’ jelentésű.

Néhány -ione végű szót készen vettünk át a novialba, anélkül hogy lenne olyan ige, melyből a fenti szabályok alapján képeztük volna, pl. okasione ‘alkalom’, emotione ‘érzelem’, sektione ‘szekció’, funktione ‘feladat, funkció’; ezek némelyike maga új képzések (-a végű igék) kiindulópontja. Bizonyos mértékig ugyanez a helyzet az idóban, ahol nincs -iono vagy -ationo képző, ugyanakkor bizonyos számú szó -iono-ra végződik, amellett, hogy néhány más -aco (igei alak: -acar) végű; ez utóbbiak, Zamenhofnak köszönhetően, az etnikus nyelvekben található -ation végű szavak félig orosz köntösben történt átvételei: formaco vö. a.-fr. formation (or. формация /formacija/), operaco, naraco; hasonlóan atenco (= nov. atentione az atente igéből). Más esetekben az ido -iono alakúvá változtatta az eszperantó -io végződését: naciono, profesiono, prepoziciono, de nem következetesen: religio, ambicio. Az eszperantó a szokás szerint még kevésbé konzisztens: itt a nacio, misio stb. mellett kondiĉo, okazo, sőt haladzo ‘kigőzölgés’ (!) található.

Megjegyzendő, hogy néha az a. -ion-nak (m. -ió) eltérő a jelentése: az a. precision ‘pontosság, szabatosság, precízió’ a novialban presiseso.

Ha a tevékenység konkrét termékét kell kifejezni a létrehozásának módjától elhatároltan, akkor nem az -ione képzőt kell használni, hanem a szenvedő melléknévi igenévhez tett -um végződést⁵: fabrikatum ‘iparcikk’, kreatum ‘teremtmény’, kontributum ‘(tárgyi, pénzbeli stb.) hozzájárulás’, printatum ‘nyomtatvány’, trovatum ‘lelet, talált tárgy’, kopiatum ‘másolt tárgy’ (különbözik a kopie ‘másolat’ szótól). Vö. A semlegesnem, -us végű többes szám.

Az idónak van egy igei tövekhez járuló -uro képzője, amely a konkrét eredményt vagy terméket jelöli a cselekvéstől elkülönülten. Ezt átvesszük -ure alakban, de használata a novialban sokkal korlátozottabb, mivel helyette megfelel sok esetben egyrészt az eredeti -e végű szó, másrészt a semlegesnemű melléknévi igenév, amint az az imént kifejtésre került. De az alábbi esetekben az -ure használata szabályszerű: pikture ‘festmény’, skulpture ‘szobor’, inventure ‘találmány’, fotografure ‘fénykép’ (míg fotografatum ‘fényképezett tárgy’), texture ‘szőttes, szövött tárgy’.

A foglalkozásnevek képzésére két nemzetközi képző áll rendelkezésre: az -ere⁶ (a.-n.-sk. -er, fr. -eur) – a lat. -or képzőt, és modern nyelvek beli megfelelőit is képviselve –, valamint az -iste; természetesen mindkettőnek van a természetes nemnek megfelelő -a, -o végű változata. Az első, az -ere általánosabban alkalmazott, és használatos pl. bakere ‘pék’, akompanere ‘kísérő’, charmere ‘sarmőr, elbűvölő teremtés’, rakontere ‘mesélő’, redaktere ‘szerkesztő’, judikere ‘bíró’, ambasadere ‘(nagy)követ’, juvelere ‘ékszerész’, bankere ‘bankár’, misionere ‘misszionárius’ stb. szavakban. Ez a képző használatos állatok és bizonyos növények esetén: reptere ‘csúszómászó’, rodere ‘rágcsáló’, klimere ‘kúszónövény’. A legtöbb – de nem mindegyik – esetben létezik olyan ige, amelyből az -ere végű szó képződött.

A második képző, az -iste, főként más főnevekből való szóképzésre szolgál. Kizárólag emberek esetén használatos, elsősorban egy tan, rendszer vagy párt követője esetén, így általában egy -isme végű szónak felel meg: ateiste ‘ateista’, sosialiste ‘szocialista’, idealiste ‘idealista’, metodiste ‘metodista’, monarkiste ‘monarchista’ stb. Továbbá jelölhet olyanokat, akik egy meghatározott hivatással vagy tudománnyal foglalkoznak: artiste ‘művész’, dentiste ‘fogász’, okuliste ‘szemész’, logikiste ‘logikával foglalkozó tudós’, sientiste ‘tudós’, spesialiste ‘specialista, szakember’. A kantiste szót egy hivatásos, a kantere főnevet pedig egy amatőr énekesre lehet érteni, de ezt a különbség nem túlozandó el, így esetenként a két képző megkülönböztetés nélkül használható.

-isme ‘-izmus’ ateisme ‘ateizmus’ stb.

Az -ere változataként tekintetbe vehetjük az -iere képzőt, amely egy bizonyos tárggyal jellemezhető, vagy azt viselő, tartó személyt, ill. tárgyat jelöl: kurasiere ‘vértes, páncélos (katona)’, rentiere ‘tehetős ember (aki tulajdonának jövedékéből él), járadékos’, pomiere ‘almafa’, sigariere ‘szivarszipka’, kandeliere ‘gyertyatartó’. Milioniera ‘milliomosnő’.

Az -arie jelöli recipienst, vagyis azt a személyt, akire a cselekvés irányul: sendarie ‘címzett’, pagarie (-o, -a) ‘rendelvényes, bemutató (váltóé, csekké)’.

Az -ilo egy eszperantó képző, amely az olyan szláv szavakból lett átvéve, mint az or. правило (pravilo) ‘szabály; kormányrúd; szintezőléc’, megerősítve a n. Schlüss-el ‘kulcs’ (< schließen ‘bezár’), ill. az a. gird-le ‘öv’ (< gird ‘(fel)övez, övvel megköt’) szavak végződésével. Olyan szerszámot vagy eszközt fejez ki, amellyel a cselekvést végrehajtják: skriptilo ‘íróeszköz’, ludilo ‘játékszer’, sondilo ‘mélységmérő, szonda’, komunikilo ‘kommunikációs eszköz’, ornilo ‘díszítmény, dísztárgy’.

Megjegyzendő, hogy az e/a/o típusú szavak lehetővé teszik, hogy egyszerűbb alakokkal éljünk, mint sok eszperantó és ido -ilo végű szó. A novialban az -ilo képző csak akkor használatos, ha a szóalkotáskor feltétlenül igéből kell kiindulnunk. Figyeljük meg, hogy szakszavakban a -tor végződés ugyanilyen jelentésű: transformatore, motore, traktore, ventilatore; ezek azonban nem vetik fel annak szükségét, hogy a novialban felvegyünk egy -ore vagy -tore képzőt, minthogy ezek a szavak túl speciálisak.

Az -ia valaki területét, fennhatóságát, tartományát vagy országát jelöli. Országnevekben használatos: Anglia ‘Anglia’ (Angle ‘angol (ember)’), Fransia ‘Franciaország’, Rusia ‘Oroszország’; néhány esetben a név városnévből képződik: Luxemburgia Luxemburgból, Aljeria Algírból (de néhány -ia végű országnevet képzetlenként kell átvennünk: Austria, Australia, ezekből -iane képzővel képzünk lakosnevet). Továbbá patria ‘haza’, valamint az emperero ‘császár’, rego ‘király’, duko ‘herceg’, episkopo ‘püspök’ szavakból képezhetjük az empereria ‘birodalom, császárság’, regia ‘királyság’, dukia ‘hercegség’, episkopia ‘püspökség, egyházmegye, egyházkerület’ stb. származékokat. További alkalmazási terület az, hogy a filosofe, geologe, astronome, anatome példákhoz hasonló szavakhoz megalkothatjuk ezen emberek szellemi területének, azaz a tudományának a nevét: filosofia, geologia, astronomia, anatomia stb. A printere ‘nyomdász’, lavere ‘mosó(munkás), mosodás’, chapelere ‘kalapos’ szavakból a printeria ‘nyomda’, laveria ‘mosoda’, chapeleria ‘kalapkészítő üzem (gyár)’ stb. szavakat képzünk. Végezetül az olyan jellegű szóból, mint a pomiere ‘almafa’, a pomieria ‘almáskert’ áll elő. Vö. kompania, Mássalhangzók c. fejezet⁷.

-torie – a cselekvés helye: laboratorie ‘laboratórium’, lavatorie ‘mosdó (kagyló, helyiség)’, observatorie ‘obszervatórium’, dormitorie ‘hálóterem’, auditorie ‘előadóterem’. (Sanatorie szó helyesebb formája sanisatorie.) Koquatorie ‘konyha’.

-aje – ami az alapszóból készült, abból áll, olyan jellegű: lanaje ‘gyapjúholmi’, lignaje ‘fatárgy’, infantaje ‘gyerekesség’ (fr. enfantillage), plantaje ‘ültetvény’ (fr.-n. plantage), boskaje ‘liget’, plumaje ‘toll(azat)’, kruelaje ‘ kegyetlenkedés’.

Az idisták figyeljenek arra, hogy ez a képző nem fedi az ő -ajo végződésüket, annak legtöbbször a mi -um toldalékunk felel meg: grasum ‘zsír(adék)’, komunikatum ‘közlemény, értesítés’, komunikendum ‘közölnivaló’.

Az -ede ‘-nyi’ a fr. -ée (cuillerée ‘kanálnyi’) és a sp. -ada (cucharada ‘ua.’) végződések vegyülése, és akkora mennyiséget jelöl, amennyi valamibe belefér: kulierede ‘kanálnyi’, manuede ‘maréknyi, maroknyi’, bokede ‘falásnyi, harapásnyi, kortynyi’.

Az -aro a lat. -arium (herbarium), ol.-sp. -ario, fr. -aire (vocabulaire), a. -ary (glossary) képzők módosulása, amely dolgok, ill. személyek gyűjteményét, csoportját, halmazát fejezi ki, és általában egy átfogó gyűjtőnevet képez: homaro ‘emberiség’, formularo ‘gyógyszerkönyv’, vortaro ‘szókészlet, szókincs’, libraro ‘könyvtár’.

-ide ‘leszármazott’, a görög Atreidész ‘Atreusz fia (Agamemnón, ill. Menelaosz)’, Péleidész ‘Péleusz fia (Akhilleusz)’ nevekben lévő végződésekből ered, megtámogatva az olyan modern alakulatokkal, mint az a. Napoleonide⁸ stb. Így tehát képezhetjük a regide (-o, -a) ‘királyi leszármazott’, valamint a Semide, Israelide szavakat. Ez utóbbiak esetén azonban a nemzetközi használattal inkább összhangban vannak a Semite, Israelite alakok, amelyek a novialban nem képzett, hanem készen átvett szavaknak számítanak, mint a dinamite, melanite és más, ugyanilyen végződésű vegyészeti szakszó. Az abderita (rövideszű, együgyű, fajankó, eredetileg abdérai lakos) szót Abderane, a moábita-t (egy bibliai nép tagja, Moábbeli) Moabane, a jakobita-t (II. Jakab-párti) pedig Jakobane stb. alakban adjuk vissza.

-yune a yuni ‘fiatal’ melléknévből; képzőként használatos az olyan alakulatokban, mint bovyune (-o, -a) ‘borjú’, hanyune ‘csirke’, katyuno ‘hím cica’ stb. Bizonyos esetekben a kicsinyítő képzős alakok ugyanilyen értelemben használhatóak, azonban a felnőtt pónilóra mondhatjuk, hogy kavalete, de azt nem, hogy kavalyune.

---

A fordító lábjegyzetei

¹ A felsorolt példák egy része a Novial Lexikeben már nem u-tövű, pl. revua (revu helyett), intervua (intervu helyett).

² Ennek ellenére előfordul ilyen eset a Novial Lexikeben, vö. a következő megjegyzéssel.

³ Ezzel szemben a Novial Lexikeben biografe ‘életrajzíró’ az alapszó, és ebből képződik a biografa ige.

⁴ A Novial Lexikeben a krona és a kronisa szinonimaként szerepel ‘koronáz’ jelentésben.

⁵ A későbbi definíció szerint az -um absztrakt főnevet képez, az -u végű konkrét szavakkal szemben, vö. A semlegesnem 2. megjegyzés. Az -u végződés nemcsak a szenvedő melléknévi igenévhez, hanem az igetőhöz is tehető, pl. printu = printatu, l. Javított novial, 6. § Néhány rövidített szó.

⁶ A reformált novial az -ere mellett a szinonim -tore képzőalakot is megengedi, vö. Javított novial, 3. § Utóképzők.

⁷ A Novial Lexike kiegészítette az -ia képző használatát az -nt végű melléknevekből való főnévképzéssel, vö. Novial Lexike előszava. Ugyanitt kerül említésre az -itate mn.-i alapú főnévképző is.

⁸ Ez a szó azóta elavult.