Novial

A melléknév

A melléknevek fő használati körükben “szekunder” szavak, vagyis bővítmények (jelző, értelmező) vagy állítmánykiegészítők. Minthogy a szám és a nem mindig megfelelően jelölésre kerül az “primer” szavakon, felesleges őket a “másodlagos” szavakon is jelölni. Ezt a szabályt követi az angol (miként a magyar is a melléknévi, névmási állítmánykiegészítők kivételével), és ehhez kell ragaszkodnunk a novialban is (így jár el az ido is, ellentétben az eszperantóval): natural formes; ti forme es natural; ti formes es natural; stb.

Mint már korábban említettem, sok melléknév csupasz tőalakja nem lenne elég jó hangzású, és ezért célszerű egy magánhangzót hozzátenni: erre a célra az i a legalkalmasabb, így a novialban olyan mellékneveink vannak, mint simpli ‘egyszerű’, nigri ‘fekete’, posibli ‘lehetséges’, stranji ‘furcsa, különös’, singli ‘egyedüli, egyetlen’, propri ‘saját’ stb. Ugyanez az -i akkor is hozzáfűzhető a jóhangzás végett bármely melléknévhez, ha az csak egy mássalhangzóra végződik, különösen mássalhangzó-torlódással kezdődő szavak előtt; így olyan alternatív alakjaink vannak, mint bon ~ boni ‘jó’, kruel ~ krueli ‘kegyetlen’, matur ~ maturi ‘érett’, sam ~ sami ‘ugyanaz’, publik ~ publiki ‘nyilvános, köz-’ stb.

Az -i végződés kiválasztása erre a célra (azonkívül, hogy az a, e, o már másra foglalt) igazolható az olyan származékszavakkal, mint simpli-fika = fika simpli (vö. Igeképzők), modernisa.

Néhány melléknévnél az -i az m. -ikus, a. -ic (-ical) végződésnek felel meg: elektri, identi, kosmopoliti, fanati stb.

Mikor a melléknevek “primer” szavakká válnak, azaz főnévként használjuk őket, a már tárgyalt végződéseket kapják: személyek esetén -e, -o, -a-t semlegesnemben az -um-ot. Ha a melléknevet önmagában anaforikusan, azaz, az előbb említett főnévre utalva használjuk, akkor az -i végződés megmarad, és -is alakú többes szám is képezhető: Hir es du roses, li blanki es plu bel kam li redi ‘Itt van két rózsa, a fehér szebb, mint a vörös’. Hir es multi roses: ob vu prefera li blankis o li redis? Inter lon libres es multis in anglum e kelkis in latinum, ma lo lekte nur li anglis. Hasonlóan: li maxim oldis ek lon libres ‘a könyvei közül a legrégibbek’.

A határozott névelő egy “szekunder” szó, így nem változik szám és nem szerint; a tulajdonképpeni alakja csak egy l hang, de ez így alkalmazhatatlan kivéve néhány elöljárószóval kapcsolatban: al, del, dal (a prol, pril már nem olyan előnyös); egyéb esetben az -i végződéssel egészítjük ki, így a határozott névelő szokásos alakja a li (amely megegyezik az occidentalban használttal).